Küzdelmi továbbképzés fantázia néven került megrendezésre a november 27-28-i hétvégén egy szeminárium sorozat. A rendezvény kezdeti célja az volt, hogy szűk másfél nap alatt minél több edzésen tudjunk részt venni, hogy minél többet fejlődjünk. De ezen túl egy sokkal színesebb és hasznosabb hétvégét tudhatunk magunk mögött.

Kezdődött péntek este egy küzdelmi edzéssel, amit Szűcs Gergő mester tartott. Nagy hangsúlyt fektetett a mester arra, hogy bizonyos szabályrendszerek között milyen alapvető különbségek vannak az alapállás, a küzdelmi mentalitás és a gyakorlat között. Így például a klasszikus ökölvívó alapállás haszontalannak bizonyul egy MMA küzdelemben, ahol nincsen rajtad 10 OZ-s kesztyű, nem tudsz elbújni a fedezék mögé, nincsen 6-os 10-es kombináció. Van helyette 2-3 ütés, rúgás, kapaszkodás. Szituációs és küzdelmi gyakorlatokkal próbáltuk az ütéseinket-rúgásainkat és földreviteleinket lefordítani „kiskesztyűs” nyelvre, a végén pedig küzdöttünk és beszélgettünk a profi mentalitásról, mert nekünk gyerekkorunktól ezt tanították: „A profit csak a szemlélet különbözteti meg az amatőrtől.” ezt pedig nem csak az edzéseken, hanem a hétköznapokban is javasolt alkalmazni.

 

Gergővel reggel 7:30-kor ott folytattuk ahol este abbahagytuk. Kemény küzdelmi jellegű erősítő gyakorlatok másfél órán keresztül. A végén csak ott nem izzadtam… valójában mindenhol izzadtam. A kézállást pedig mindenki imádja! :) Be is állt a vállunk a 12:00-i földharc edzésre.

Ahogy végeztünk, a reggeli edzéssel már be is toppant Kárászi mester, akitől 9:30-tól a gyerekek majd 12:00-tól a felnőttek kaphattak egy két órás továbbképzést földharc tantárgyból. Taktikusan felépítve olyan technikákat hozott a gyerekeknek amiből előnyös pozíciót tudnak kialakítani abban a (gyerek versenyeken gyakori) helyzetben, amikor mindkét küzdőfél egyszerre próbál megindítani egy nyakfogásos csípődobást és a végén egymás mellett térdelve próbálják összehalászni egymás kezét. Imádták!!! :) A végén küzdelemmel zártuk, amit bánom, hogy nem vettem fel videóra, kivétel nélkül az összes gyerek megakarta mutatni, hogy ő a legkeményebb, ennek köszönhetően olyan szuper küzdelmeket nyomtak, hogy öröm volt nézni.

Ezt követően a felnőttek kaptak hasonló technikákat felnőtt küzdelemre lefordítva. Ennek a vége egy kétlábas földrevitel védekezése után teknősből történő pozíciókeresés és kopogtatás lett. A végére mindenkinek egész jól ment. Nem kizárt, hogy a következő versenyen látjuk majd viszont. Persze a küzdelem itt sem maradt el. A végére Gi-vel együtt voltam szerintem 82 kg, nélküle meg 78. Megizzadtunk becsülettel. Majd benyomtunk egy pizzát, aztán vártuk a következő edzést. Itt már érezni lehetett a fáradtságot. A fiatalabbak az edzések között GYM Ball foci meccset tartottak, zsákoltak, földeztek. Elfáraszthatatlanok! :)

A délutáni Kempo Aerobik nyílt edzésünket beárnyékolta, hogy ugyanezen a napon, ugyanabban az időintervallumban, 30 méterrel mellettünk a sportcsarnokban tartott a Rubint Réka alakreform edzést. Megcsináltuk neki a konkurenciát. :) Mondjuk mi ettől függetlenül végig nyomtuk és csak köszönni tudom a Vikinek, hogy nem másfél órát tartott, hanem csak egyet. Kellően bedurrant a vádlink is és vártuk Taki mestert, aki telefonon keresztül üzent nekünk, hogy készüljünk mert az esti edzésen ki fog minket csinálni. Az egyetlen szerencse, hogy imádjuk ha ki vagyunk csinálva! :)

Aztán eljött a 18:30. Taki hozott valami régi diszkós CD-t, ami egy fél órás ugrálós bemelegítést eredményezett, keményítéssel, erősítéssel, páros gyakorlatokkal és így tovább. Visszasírtuk a Kempo Aerobikot. Aztán ütőpárnát fogtunk, amire előkészítő és befejező rúgás kombinációkat néztünk, combra, testre, fejre, körívest, egyenest usw usf. A kis ismétlésszámmal leadott maximális erejű kombinációk fejlesztik legjobban az ütő és rúgó erőt. A gyakorlatok célja ez volt. Mindenből csak 10-et csináltunk, de elég is volt. Ezután a falhoz álltunk és test és alkarkeményítéssel melegítettünk be a küzdelemre, mert a pusztakezest mindenki szereti. :) A végén párba álltunk, összekötöttük övvel magunkat ütő távba, aztán adj neki. :) Egyetlen egy dologért szeretem a pusztakezest. Bátorságot ad. Ha olyan szabályrendszerben bunyózol ahol üthetik a fejed is, akkor egy KO-nál úgyis kifekszel és nagyon sokakban megvan az a gát, hogy inkább nem nyitja ki a fedezéket, mert akkor nagyon megsérülhet. Ha csak a testedet bánthatják az meg úgyis meggyógyul. Kicsit lila lesz, kicsit fájni fog, de rájössz arra is, hogy nem akkor fogja abbahagyni a támadást amikor Te védekezel, hanem akkor amikor visszatámadsz.

Ezután rendeztük az öltözékünket, sorba leültünk japán ülésbe és zárásként mondtunk egy pár szót. Ennél jobban viszont el sem sülhetett volna a történet, ugyanis a szeminárium résztvevői sem tudhatták, talán csak az Attila, hogy az első Danos vizsgámnak az időpontja 2005.11.25-e volt. Ugyanezen a napon vizsgázott a Taki is 4. Dan-ra. Amikor közeledett ennek a 10 éves évfordulója, elkezdtem gondolkodni azon, hogy valami kis aprósággal kifejezném a köszönetemet a Takinak, mert 6 éves korom óta ő a mesterem. Megismerkedtem a Bekecs család révén egy salgótarjáni festőművésszel, akinek voltak eladó szamuráj témájú festményei. Megnéztem őket és el is dőlt, hogy mi lesz az ajándék. De, hogy a szeminárium zárásaként a Taki magától teszi fel a kérdést a résztvevőknek, azt nem gondoltam volna: „Tudjátok-e, miért a bal lábunkat tesszük le először amikor japán ülésbe leülünk?”. A kérdésre pedig a válasz: „Mert a szamuráj bal oldalt hordta a kardot és ha jobb térdet letéve ült volna le, de mégis kardot kellett volna rántani, akkor a comb bal tövénél a páncél miatt nem tudta volna előrántani azt.”

Ekkor jöttem Én és hoztam a festményt, ami pont ezt ábrázolja. Valaki elárult volna? :) Nem hiszem.

Hiszem, hogy nem a nagy szavak meg a nagy tettek hozzák össze az embereket, hanem az együtt eltöltött minőségi idő. Amit egymásra fordítanak és megtisztelik egymást a figyelmükkel. Nagy filozofálgatások közepette pedig mindig eljutok egy-egy ilyen újabb felfedezésre.

Döci